Vakbél? Féregnyúlvány? Appendix vermiformis? Irodalmi igényű rendhagyó értekezés következik az orvostudományról dr. Thomka István szív- és érsebész szakorvos tollából.
Március első hetében felhívott egy régi barátom. Nem azt kérdezte, hogy megyek-e felvonulni 15-én, és nem is azt, hogy melyik menethez csatlakozom majd, hanem azt, hogy vakbelünk vagy féregnyúlványunk van.
– Rendszeres olvasója vagyok több hetilapnak, köztük a HVG-nek és a Hócipőnek. Jó, a Hócipő nem heti- hanem kétheti lap, de a múlt héten szinte egyszerre jelent meg mindkettő – kezdte kissé hosszadalmasan a kérdését.
– Mi köze a HVG-nek és a Hócipőnek az appendix vermiformishoz? – vágtam közbe.
– Tudod, én bölcsész vagyok, és nem orvos, mint te. Csak szerettem volna pontosan megtudni, hogy vakbelünk vagy féregnyúlványunk van-e. Most pedig te jössz ezzel a latin szóval: appendix vermiformis.
– Tudod mit? Ugorj át hozzám, és beszéljük meg ezt egy kávé mellett.
– Máris indulok. Viszem a HVG-ét és a Hócipőt, mert már tele a hócipőm az orvosok beszédével.
Alig fél óra múlva megszólalt a kaputelefon, és már futott is fel a barátom kettesével véve a lépcsőfokokat.
– Azért te sem vagy már fiatal – élcelődtem vele, amikor még mindig szaporán véve a levegőt lehuppant a dohányzóasztal melletti fotelbe, és letette az asztalra a két újságot.
– A kávé ráér – szólt rám, amikor látta, hogy a kávégép felé indulnék. – Különben is, ma már ittam hármat. Kezdjük a Hócipő 2026. február 25-én megjelent számával. Para-Kovács Imre Ennek lőttek című írásában ez áll: Egyre többen tudják, hogy milyen keveset tudunk, nincs az az elméleti fizikus, aki tökéletesen művelné a statisztika tudományát, mint ahogy a matematikusok sem lennének képesek eltávolítani egy perforált féregnyúlványt a vakbél kanyarulatából, a reneszánsz emberek kora lejárt… A HVG 2026. február 26-ai számának Szellem rovatában pedig ezt olvastam: Hiába bizonyosodik be egy évtizedeken át használt orvosi ajánlásról, hogy téves, a dogma hosszú időn át tovább él, legyen szó az akut vakbélgyulladás kezeléséről vagy a tojás koleszterintartalmáról – állítja Vakfoltok című, új könyvében Marty Makary brit-amerikai sebész
– Ha hiszed, ha nem, én is olvastam Matalin Dóra Hitek és tévhitek címen írt könyvismertetőjét, és meg is vettem a magyarul Kőrös László fordításában 2026-ban megjelent könyvet. Még el sem tettem a könyvszekrénybe, itt van az asztal alsó polcán. Ha jól emlékszem, az ötödik fejezetben fejtegeti Makary, hogy akut appendicitis esetén azonnali műtét vagy antibiotikus kezelés a követendő eljárás.
Lehajoltam a könyvért, és fellapoztam az ötödik fejezetet.
– Jól emlékeztem. Így kezdődik: „Bennünket, sebészeket évtizedeken keresztül arra treníroztak, hogy felismerjünk egy gyulladt vakbelet egy CT-felvételen, s hogy ezután késedelem nélkül akcióba lépjünk. Száz meg száz alkalommal riadóztattam operációs teamemet: vigyék a beteget a műtőbe, hogy kivehessem a vakbelét.” Az eredetiben Blind Spots címen 2024-ben megjelent könyv nem volt a kezemben, így nem tudom megmondani, hogy az angol szövegben mi szerepel vakbél helyett. De azt megmondhatom, hogy amikor fiatal sebész voltam, még nem volt CT, szóval Marty Makary sokkal fiatalabb nálam. Mi csak a beteg gondos kikérdezésére és a számos direkt és indirekt jel után kutakodó fizikális vizsgálatra voltunk utalva, és persze segítségünkre volt még a laborvizsgálat. De az igaz, hogy akkor is sürgős műtét volt a kötelező ajánlás, ha nem lehetett teljes bizonyossággal kizárni a vakbélgyulladást. Jó ég! Már én is vakbélgyulladást mondok.
– Na látod, erről beszélek. Vakbél vagy féregnyúlvány vagy appendix vermiformis, ahogy te nevezed, ha odafigyelsz. De ne hibáztasd magad! Mindenki így mondja. A háziorvosom vagy családorvosom vagy alapellátó orvosom, ki tudja mi az igazi titulusa, ő is azt írta legutóbb az ambuláns lapomba, hogy gyerekkorában vakbélműtét, egyéb műtéte nem volt.
– Igazad van. De az emlegetett vakbélműtétnél nem a vakbelet veszik ki, és nem a vakbél az, ami begyulladt. Várj, mutatok valamit.
Rákerestem a telefonomon a Sulinetre, és pillanatok alatt találtam egy jó ábrát a vakbélről.
– Látod itt szájadzik be a vékonybél a vastagbélbe. Itt csípőbél szerepel, mert a vékonybélnek ez a harmadik szakasza. Az első a patkóbél, orvosi nevén duodenum, a második az éhbél vagy jejunum és a harmadik a csípőbél vagy ileum. Az ábrán nem jelzik külön, de jól látható a csípőbél beszájadzásánál a Bauhin-billentyű. Az akadályozza meg, hogy a béltartalom a vastagbélből visszajusson a vékonybélbe. Az is jól látszik, hogy a vakbélnek van egy vékony féregszerű nyúlványa, függeléke, orvosi nevén ez az appendix vermiformis. Ennek a gyulladása az appendicitis, és ezt nevezik sokszor és hibásan vakbélgyulladásnak.
– Ez most világos. De még mindig nem értem, hogy miért vakbél a vakbél.
– Az orvosi szavak, kifejezések döntő többsége a görögből átvett és latinra fordított szavakra vezethető vissza. De sokak szerint a vakbél a német Blinddarm tükörfordításaként került a magyar orvosi nyelvbe.
– Ez nem is meglepő, ha visszagondolunk arra, hogy milyen meghatározó volt a német nyelv a történelmünk során. A legnagyobb magyar, Széchenyi István is németül írta a naplóját. Bár sokak könyvespolcán ott van, azt már kevesen tudják, hogy Jékely Zoltán és Györffy Miklós magyar fordítását olvassák, ha belelapoznak. De emlékezz vissza Vojtina ars poetikájára. Mit ír Arany János 1861-ben a Duna pesti oldaláról Budára átnézve? „Az utcán por, bűz, német szó, piszok.” Bár az ezt követő két sort gyakrabban szokták idézni ebből a csodálatos költeményből: „Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa”.
– Hagyjuk most Arany Jánost, neki nem appendicitise, hanem cholecystitise volt, magyarul epehólyaggyulladása, és nem is akármilyen. A gyulladás átrágta magát a hasfalán, sipolya lett, és azon keresztül ürült a sokszor egyáltalán nem szagtalan váladék az apró epekövekkel együtt. Mi van, ha holnap folytatjuk. Ma még sok dolgom van.
– Nekem sincs most sok időm. De blinddarm ide, blinddarm oda továbbra is furcsa, miért vakbél a vakbél.
– Akkor hadd mondjak még annyit, hogy a tiflosz vagy tüflosz…
Tudom, tudom – vágott a szavamba. – Gaia és Tartarosz szörnyszülött ivadéka, akinek szárnyakkal borított emberformájú a teste, de a feje helyén száz kígyó- vagy sárkányfej éktelenkedik és deréktól lefelé is tekergő kígyók alkotják.
Állj le! Nem Tüfon vagy Tifon, hanem tüflosz vagy tiflosz, attól függően, hogy i-nek vagy ü-nek ejted a latinra y-nal átírt görög betűt, és különben is a vakbélgyulladásról akartál kérdezni, az pedig orvosi kérdés, és nincs semmi köze a görög mitológiához, Tüfonnak meg az orvostudományhoz.
Hogyne lenne köze az orvostudományhoz. Ő végezte az első szerv- vagy szövetkivételt, és ezt neked is illene tudnod – oktatott ki. – Ő az, aki kivágta Zeusz karjaiból és lábaiból az inakat, majd medvebőrbe tekerte és lánytestvérére, a félig nő félig kígyó Delphünére bízta. Ám Hermész és Pán, kijátszva Delphüne éberségét, visszaszerezték a kilikiai Kórükosz barlangban elrejtett inakat, és azokat visszaültették Zeusz karjaiba és lábaiba. Zeusz erőre kapott és legyőzte Tüphónt. De biztos, ami biztos ráborította még az Etnát is. Tüphón azóta is onnan üvöltözik és köpködi a tüzet hatalmas viharokat kavarva. Vannak, akik szerint Tüphón nevét őrzi a forgószél, az angol typhoon vagy magyarul tájfun is. Bár a nagy szél kínaiul t’ai fung, a tufan arabul meg füstöt jelent, és Arisztotelész a szél korbácsolta felhőket typhonnak, szörnyszülöttnek nevezte.
– Hogy te miket tudsz! Nem hiába vagy bölcsész. Én úgy tudtam, hogy az Etna mélyén a sánta Héphaisztosznak, a rómaiak szerint Vulcanusnak van a kovácsműhelye. De hagyjuk a görög vagy római mitológiát, és a tüflosz különben sem ugyanaz a szó, mint a tüphon. Bár annyi igazságod van, hogy a tífusz, vagy ahogy régen nevezték a hagymázas önkívület, valóban utalhat Tüphonra. A tüphosz görögül füstöt, párát, lázas önkívületet jelent. A leggazdagabb szókincsűnek tartott, és az előbb már említett Arany János is typhosus lázról ír abban a levelében, amelyben Juliska lánya tragikusan korai haláláról ír Tompa Mihálynak. A tüphlosz vagy latinul caecus viszont vakot, világtalant jelent. Sokszor azonban a caecus, magyar kiejtéssel cékus helyett coecus, magyarosan cökus szerepel az orvosi szótárakban, vagy nemegyszer mindkét írásmód. De a görög sem ilyen egyszerű. Az anopszia, az amaurosis, az anopia is ködös, elhalványult, tompa látást, vagy egyenesen vakságot jelent. De attól, hogy tudjuk valaminek a pontos nevét, tudjuk a szó eredetét, az etimológiáját, attól még semmit sem tudunk róla, és hatalmunk sincs felette. Szóval, hagyjuk a szómágiát, és ne szóljuk le azt, akár orvos, akár bölcsész, akár kétkezi munkás, aki vakbélgyulladást mond appendicitis és vakbélműtétet az appendectomia helyett.
– Orvos létedre te is elég sokat tudsz, mintha jártál volna a bölcsészkarra is.
– Ha van még pár perced, akkor hadd meséljem el egy személyes emlékemet. Bár lehet, hogy ettől csak kuszább lesz minden. Vakbélműtéte után, ó jaj, már megint így mondom, nekem szegezte a meglepően okos kérdést az unokám: – Mond papa, miért vakbél a vakbél? Azért, mert nincs szeme és nem lát? Vagy azért, mert nem is az, ami, mint a vakablak, a vakajtó, vagy átverés, mint a vaklárma, vagy azért, mert nem vezet sehová, mint a vakjárat? Az vesse rám az első követ, aki erre azonnal tudott volna válaszolni. Én csak annyit tudtam nagy hirtelen mondani, hogy valójában nem a vakbeledet operálták ki, hanem a féregnyúlványodat. Erre ő azonnal felhördült: – Fúj, féreg volt bennem! – Nem, nem, dehogy! De most hagyjuk ezt! Pihenj és gyógyulj! – próbáltam megnyugtatni. – Ha meggyógyultál, leülünk, és örömmel átbeszélem veled, hogy mit jelent a vakbélműtét, pontosabban az appendectomia. – Remélem, nem a véletlenen, a vakszerencsén múlik majd, hogy meggyógyulok-e! – sóhajtotta, majd magára húzta a takarót és elcsendesedett.
Írta: dr. Thomka István szív- és érsebész szakorvos
Illusztráció: MI
Vissza az Hírekhez